2014. december 11., csütörtök

12. fejezet

Sziasztok! Ne haragudjatok, hogy későn hozom a következő fejezetet de büntiben voltam.. :/

Ma végre mehetek suliba! :) Alig várom, hogy lássam Berni arcát mikor meglát. Reggel korán felkeltem, és pizsamában mentem le anyához, és megláttam, hogy Tibi is ott ül.
- Anya - szólt anyához Tibi miközben engem bámult - csak képzelődők vagy tényleg Eszti áll itt?
- Itt vagyok - röhögtem és a nyakába borultam
- de hogy-hogy? - kérdezte
- hát, jól vagyok és egészséges szóval haza jöhettem - vontam meg a vállam és elvettem egy almát
- de azért vigyázz magadra! - jött elő belőle az aggódó tesó :)
- oké apuci - mondtam nevetve és felmentem a lépcsőn. Felkaptam a kedvenc ingemet, egy farmert, sálat. Fogat mostam, kifésültem a hajamat és felvettem a csizmámat meg a kabátomat. Kiléptem és Balázs várt rám.
- édesem, de jó újra itt várni téged - mondta miközben megcsókolt
- A hidegben? - kérdeztem
- akár - húzta meg a vállát
- ajj.. olyan jó itthon - mondtam miközben kézen fogva sétáltunk a suli felé
- elhiszem - mondta felém nézve - nekem is jó, hogy itthon vagy! - mondta és megcsókolt. Annyira boldog vagyok. egyszerűen el se tudom képzelni nélküle az életemet. Balázs tesz egésszé. Nélküle nem vagyok egész, csak egy fél..
A sulihoz közeledve egyre jobban izgultam. Megláttam Bernit és Danit. Berni derekát fogta Dani és háttal álltak nekünk. Nem látnak. Átmentünk gyorsan az úttesten és hátulról befogtam Berni szemét
- Ki az? - kérdezte
- Találd ki! - szólt helyettem Balázs, és befogta Dani száját
- Balázs? - kérdezte
- majdnem - mondtam és elengedtem a szemét
- Eszti! - ugrott a nyakamba és mindketten elsírtuk magunkat
- Ne sírj! - mondtam neki szipogva
- Te se! - nevette el magát. Elmeséltem, hogy mi volt a kórházban stb. A tanároknak is elkellet mesélnem, főleg az osztályfőnöknek és mindenki őrült nekem. Korán haza értem, és átjött Berni és 3 romantikus filmet is megnéztünk. Végre itthon 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése