11. fejezet

pontosan 1 hónap telt el az agyvérzésem óta. Sokat jártak be a többiek is, és ugye Balázs is bent volt a kórházban. Őt 2 hete engedték ki, és már jól van. Azóta minden nap bejár hozzám, na meg a többiekhez, mert ő az a srác aki bárkivel jóban tud lenni, ha normálisak. És náluk jobb szobatársat képzelni sem lehet. 1 hónapja gyakorlom a járást és már fürödhetek normálisan. Nem kell kilógatnom a lábamat, hogy ne érje víz, és már egyedül járok és 3 napja már futok is. Elmúlt a fej fájásom és a szédülés is. Hála istennek :) Ma délután anya és a főorvos jött be hátuk mögött a gyógytornásszal
- szia kicsim - jött anya hozzám, és adott egy puszit
- szia anya - köszöntem én is - mi újság?
- Már nagyon rég óta bent van - kezdte a főorvos - és azt mondta a gyógytornász, hogy teljesen felépült a lába, és a vizsgálatok is azt mutatják, hogy egészséges
- Igen, és? - kérdeztem
- Úgy döntöttük - kezdte a doki - hogy haza mehetsz! anyukád azért jött, hogy haza vigyen! - mondta én pedig boldogan borultam anya ölébe
- jaj de jó! Istenem, már alig várom, hogy otthon legyek. - áradoztam. Anya összepakolt nekem, én pedig sorban elköszöntem a többiektől. Szomorú  búcsút követően, kiléptünk és boldogan szökdécseltem a kocsihoz. Anya boldogan nézte, hogy felépültem
- azért óvatosan kicsim! - jött elő az aggódó anyuka
- oké - jöttem én is rá, hogy nem kéne megerőltetni a lábamat.
- Balázsnak nem mondod el? - kérdezte anya beülve a kocsiba
- meglepi! - mosolyogtam - milyen nap van? - gondolkoztam hangosan
- kedd - válaszolt anya
- akkor 6 óránk volt.. és délután 1 óra van, akkor fél 2-re haza érünk.. majd hívd fel, hogy jöjjön át valamiért  -terveztem meg a nagy meglepetést
- de mit mondjak, miért kéne? - kérdezte
- mert fáj a hátad és nem bírsz felmenni a lépcsőn és kéne nekem pár cucc, úgyis jönne be hozzám! - találtam ki
- rendben! - mondta. haza értünk én pedig felmentem a szobámba. Isteni volt haza jönni. Az ismerős illatok :) Ledőltem az ágyamra, és becsuktam a szemem. Egy 15 perc múlva csöngettek. Hallottam anya hangját és Balázsét! :) Hallottam a lépteket végül benyitott valaki. Balázs belépett és tágra nyílt a szeme
- te? - kérdezte meg
- haza engedtek, meglepi  - mosolyogtam majd a nyakába ugrottam. Hosszú csókkal köszönt. sokat beszélgettünk végül elment mivel holnap suli. Berniéknek is meglepi. Lezuhanyoztam és aludtam. Tibi csak holnap jön haza. Kár, mert már hiányzik..