Fáztam. És még mindig sötétség volt. Ürességet éreztem, és mintha súlytalan lennék. Nem tudtam kivagyok, és hogy hol vagyok. Hirtelen megéreztem anya illatát és melegség töltött el, megfogta a kezemet. Kiakartam nyitni a szememet de nem tudtam. Végül sikerült. Mellettem ült anya és fogta a kezemet, itt volt a nagyi, Tibi és az unokatesóm is. Ahogy anya meglátta, hogy nyitva a szemem egyből könny szökött a szemébe.
- kicsim! Hallasz? - kérdezte szipogva
- igen, de hol vagyok? - kérdeztem, mert ahogy körbe néztem ismeretlen volt a hely.
- kórházban, elütöttek. Jaj istenem, szeretlek kincsem
- én is téged anya. - aztán hirtelen bevillant minden. Bernivel való veszekedés, sírás, fékcsikorgatás, sikítás, kiabálás, sötétség.
- Mióta vagyok bent? - kérdeztem
- 2 hete - mondta anya - 3 napja keltél fel először, de aztán adtak neked altatót és visszaaludtál.
- de... akkor én..- kezdtem de anya közbeszólt
- igen, kómában voltál. Lélegeztető gépről is 3 napja kapcsoltak le - szomorodott el egyből
- És Balázs? - kérdeztem
- Itt volt, de most kellet elmennie - mondta anya - tessék hívd fel, megfog lepődni - mosolygott és odaadta a telefonját. Csörgetni kezdtem és fel is vette:
- szia Enikő - köszönt Balázs nekem, de nem tudta, hogy végül is nem anya hívta
- nem Enikő vagyok hanem Eszti - mondtam mosolyogva
- Eszti? Kicsim, te vagy az? - kérdezte félve
- Igen
- Istenem, felkeltél?
-nem alszok - röhögtem fel
- Jó oké, azonnal ott vagyok, ne menj sehova! szaladok - mondta, aztán kinyomott. Mosolyogva adtam vissza anyának a telefont majd hátradőltem. Egy orvos jött be
- Hogy van Eszti? - kérdezte miközben megnézte a mellettem csipogó monitort.
- Jól, bár fáj a lábam meg a fejem
- a lába mivel eltört - mondta én meg anyára néztem mert ezt nem mondta - a feje mert erős agyrázkódás és be is tört a feje, varrnunk kellet, ezért van bekötve.
- áú... - nyúltam a fejemhez.
- Azon kívül volt egy kisebb belső vérzése, hál isten eltudtuk állítani.
- Mi ütött el engem? Egy busz? - kérdeztem
- Nem - mosolygott a doki - csak nagyon rosszul érte az ütés, viszont eléggé sok vért vesztett, de a hét folyamán ezt kárpótoltuk. Az infúziót még kapni fogja
hirtelen éreztem, hogy egy tű van a kezemben.. áá.. :(
Balázs, Berni és Dani esett be az ajtón
- Kincsem - szaladt oda hozzám Balázs és szorosan megölelt majd megcsókolt. Már nagyon hiányzott. Berni lehajtott fejjel jött oda hozzám
- sajnálom, ez az én hibám! kérlek ne haragudj - ült le az ágy szélére én pedig megöleltem - nem haragszol? - kérdezte sírva
- Soha, rád soha - mondtam, aztán Dani is adott egy puszit a fejemre
Nagyi és Ákos ( unokatesóm) elköszöntek majd kiléptek az ajtón. Balázs végig fogta a kezemet és le sem vette rólam a szemét.
- Hoztam neked egy macit - jutott hirtelen Berni eszébe és oda adott nekem egy nagy barna macit amit mosolyogva öleltem át
- Köszönöm - hálálkodtam
Bejött a doki egy tűvel a kezében
- Ugye azt nem belém fogja szúrni? - kérdeztem parázva
- nem, ez altató. pihennie kell - mondta
-nee - nyafogtam - beszélgetni szeretnék a barátaimmal és nem vagyok álmos - mondtam de késő volt.. a doki beleszúrta az altatót az infúzióba, én pedig álmosodtam
- Jóét kincsem - adott egy puszit Balázs, én meg lejjebb csúsztam az ágyon
- nem akarok aludni.. - motyogtam majd sötétség lett újra és elaludtam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése