Noémi:)
Fáztam. Hideg volt, és csönd. Féltem. Nem tudtam, hogy ki vagyok és hogy hol. Aztán megéreztem anya illatát. Éreztem, hogy mellettem van és megfogja a kezemet. Próbáltam kinyitni a szememet és szólni nekik, hogy ne sírjanak én jól vagyok. De nem tudtam. Nem volt erőm. Próbálkoztam és egy idő után láttam egy kis fényt, végül kinyitottam a szememet. Könnyes volt és fájt. Anya rám nézett és meglátta, hogy fenn vagyok, egyből könnyes lett a szeme.
- kicsim! - szipogott - hallasz?
- Igen - válaszoltam rekedtesen
- Istenem, kincsem - sírta el magát anya. Itt volt Tibi aki mikor meglátott egyből megsimította a hajamat, a nagyi aki elmosolyodott és Ákos az unokatesóm.
- ígérd meg, hogy többet ne csinálj ilyet! - szorította meg anya a kezemet.
- Mi történt? - kérdeztem
- Nem emlékszel? - kérdezte meglepetten
- amm.. nem tudom - mondtam, aztán hirtelen bevillant. A veszekedés, sírás, kiabálás, fékcsikorgás, sötétség. - megvan
anya bólintott
- Mióta vagyok benn? - kérdeztem
- 2 hete
- akkor.. - kezdtem de anya félbeszakított
- igen, kómában voltál. 3 napja keltél fel először, de akkor visszaaltattak - fejezte be
Egy orvos jött be
- Jó napot, hogy van? - kérdezte mikor bejött
- fáj a lábam és a fejem - válaszoltam
- A lába mivel eltört - mondta én pedig megnéztem. Be volt gipszelve - műteni is kellet. Eltört a lábfejcsontja, lemezt és csavart kapott. Nem szabad mozgatni ezért begipszeltük. A feje pedig betört, varrnunk kellet.
- hu.. - mondtam
-ezeken kívül belső vérzése is volt. - mondta csak úgy mellékesen
- Mi ütött el egy busz? - kérdeztem
- nem - mosolygott a doki - csak nagyon rosszul érte az ütés.
Még megvizsgált aztán kiment. Nagyiék elmentek, és Balázsék jöttek helyettük. Ahogy meglátta Balázs, hogy nyitva a szemem felcsillant a szeme és odarohant hozzám
- kincsem! - adott egy csókot.
- szia - mosolyogtam
-mikor keltél? - kérdezte
- pár órája - mondtam neki mosolyogva
- hiányoztál - simította végig az arcom.
- te is nekem - mondtam
- Eszti - ült le mellém Berni - annyira sajnálom - sírta el magát én pedig átöleltem - haragszol?
- soha! rád soha - mondtam
- köszönöm - mondta szipogva
Még beszélgettünk, aztán bejött a doki egy nagy tűvel a kezében.
- Ezt belém akarja döfni? - kérdeztem félve
- Nem - nevette el magát a doki - altató, pihenned kell
- Nee - nyafogtam - nem szeretnék!
De késő volt. Bele szúrta az altatót az infúzióba, pár perc múlva pedig éreztem, hogy álmosodok
- jóét kincsem - mosolygott Balázs és adott egy puszit
- nem akarok aludni - mondtam de hirtelen megint sötét lett. Elaludtam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése