6. fejezet

Legközelebb mikor felkeltem, és kinyitottam a szememet, akkor pár osztálytársammal találtam szembe magamat. Ott volt Adrienn, Niki, Peti és Gábor, Berni, Dani és persze Balázs. mindenki hozott nekem valamit. Balázstól egy macit kaptam amit végig a karomban tartottam. Nagyon cuki, és alapból imádom, mivel a szerelmemtől van :)
- Viszont nekünk mennünk kell infóra - mondta Adrienn
- Rendben, jó tanulást - mondtam szomorú mosollyal az arcomon. Kaptam Balázstól egy csókot, és elmentek. Unatkoztam ezért elkezdtem "játszani" a Balázstól kapott macimmal. Egyszer csak leesett. Próbáltam elérni. Felkeltem és ahogy felemeltem a fejem a párnáról egyből megfájdult és elszédültem de nem foglalkoztam vele. Próbáltam elérni a macit de nem ment. Gondoltam egyet és kidugtam mindkét lábam a takaró alól. Néztem a begipszelt lábam végül felálltam és felvettem a macit. De ahogy megmozdítottam a törött lábam valami nagyon nagyot kattant benne. Gondoltam, hogy biztos a helyére ugrott a csavar, csak aztán annyira belehasított, hogy elvesztettem az egyensúlyomat és nagy puffanással estem le a földre. 
- basszus - sírtam el magam. Az ajtón egy doki és egy nővérke rontott be
- te jó ég! - képedt el a doki - mi történt? - kérdezte és a nővérkével együtt felraktak az ágyra
- csak felakartam venni a macit ami leesett - szipogtam - de nagyon fáj a lábam - sírtam el magam újra. Borzalmasan fáj, hasogatott. El nem lehet mondani ezt a fájdalmat. Megnézte az orvos
- Hát igen. Az egyik csavarral történt valami. Muszáj lesz megnézni, hogy mi történt.  - mondta
- az mit jelent? - kérdeztem félve
- Hát fel kell nyitnunk. Mindjárt megnézem mikor lesz szabad műtő! - ment ki, bennem pedig egy nagyon nagy félelem lett. A nővér még csinált valamit
- Minden rendben? - kérdezte, mert ahogy rám nézett meglátta, hogy fal fehér vagyok 
- igen, csak félek. És nagyon fáj a fejem - mondtam
- Beütötted? - kérdezte megigazítva a fejemen a hálót.
- Igen, meg hirtelen keltem fel szerintem - mondtam meghúzva a vállam. A nővér kiment. Úgy 3 óra múlva jött be a doki és anya
- Mennünk kell - mondta komolyan
- Kicsim minden rendben lesz! - jött oda hozzám és megfogta a kezemet.
- Félek - sírtam el magam. Anya megsimogatott, a doki pedig elkezdett tolni az ágyat. Anya elengedte a kezemet, engem pedig betoltak a műtőbe és rám raktak egy maszkot. Éreztem hogy álmosodok aztán elaludtam...