14. fejezet

Az ilyen hétvégékben az a legjobb, hogy addig alszol ameddig csak szeretnél. Én is azt terveztem, hogy 10-ig alszunk, csak aztán rájöttem, hogy 10-ig van reggeli szóval módosítottam és inkább 9-ig alszunk ZAVARTALANUL aztán reggeli. Igen, pontosan így terveztem. Csak aztán máshogy történt.. Reggel 8-kor kopogtak az ajtón. Először azt hittem álmodom de aztán már dörömböltek úgyhogy kinyitottam és a takarító nő állt előttem
- Oh.. azt hittem, hogy itt nincsenek. Mindegy, szobatakarítást? - kérdezte
- nem kösz - mondtam és becsuktam az ajtót. Szitkozódva feküdtem vissza Balázs mellé aki mosolyogva nézett rám
- Hát jó reggelt - ölelt át
- pff.. maximum reggelt.. nem jót - mérgelődtem. basszus ilyen embereket. szállodában vagyunk! Aludnánk de nem számít! áh..Elmentem a fürdőbe és elkészültem., aztán Balázs ment be. SMS - m jött Bernitől : Fenn vagy? ha igen írj facebook-on!
Beléptem facebook-ra és ráírtam Bernire
-mondd :)
- Balázs alszik? - kérdezte Berni
- nem.. idióta takarítónő .. - válaszoltam
- xdd Dani is most kelt, fél 9-kor találkozunk a folyosón?
- persze! :) éhes vagyok
- én is! :D - jött egy ujj üzenet Bernitől. Elraktam a telefonomat és kis sminket raktam magamra. Kinéztem az ablakon és gyönyörű fehér táj tárult elém! Januárhoz képest nagyon nagy hó van! Bár lehet, hogy normális a hegyekben a nagy hó.. na mindegy. 8.30-kor kinyitottam az ajtót és pár másodperc után Berniék ajtaja is nyílt. Irány reggelizni
- elmegyünk sétálni? - kérdeztem lefelé menet
- Igen! láttad mekkora hó van? - kérdezte Berni
- igen láttam - mosolyogtam. Leértünk a hall - ba és bementünk az étkezőbe. Megvolt terítve egy csomó asztal és középen is egy hosszú ami tele volt étellel. Fogtunk egy tányért és körbe jártuk. Tojás rántotta, péksüti, gabona pehely, lekvár, vaj, tea , kakaó, felvágottak és még egy csomó minden. Sokféle ételt felpakoltam a tányéromra és leültem egy asztalhoz. Ettünk és ettünk! :) Mikor végeztünk felmentünk a szobába és elkészültünk. Elmentünk sétálni vagy inkább csúszkálni de részlet kérdés. Borzalmasan sokat nevettünk és jó pár selfi is készült. Este beültünk a szobánkba és megnéztünk pár filmet. Olyan jó volt ez a nap! :) Aztán még medencéztünk és aludtunk :) 

13. fejezet

2 hónapja már minden olyan mint volt. Még egy darabig vissza kellet járnom a kórházba ellenőrzésre, de most már minden rendben van. És végre anya is megnyugodott szóval ma megyünk le a Balatonra egy wellness "hétvégére" igazából 3 napig leszünk ott és ma indulunk. A 10 órai vonattal megyünk ami 12 órára van lent a Balatonon. péntek van - anyuék engedtek egy szabad napot! :) - és 8 óra körül keltem. zuhanyoztam, fogat mostam, hajat mostam és meg is szárítottam. Elő vettem a bőröndömet és bele pakoltam a cuccokat amiket már tegnap kipakoltam. Fehér nemű, pólók, nadrágok, hajszárító, fürdő ruha, fogkefe, fogkrém, tusfürdő, stb. Felvettem egy farmert, lila pólót rávettem a kedvenc pulcsimat és lementem a konyhába.
- sziasztok - köszöntem a konyhában lévő anyumnak és bátyámnak. 
- össze pakoltál? - kérdezte anya
- igen - mondtam és leültem a reggelim elé. megettem és felmentem a szobámba. Csöngettek szóval lerohantam és mind a 3-an ott álltak. Adtam egy csókot Balázsnak, ölelést Berninek és Daninak. Elköszöntem anyutól - nagyon nehezen engedett el - és Tibitől majd elindultunk a vonat állomásra. Minden féléről beszélgettünk és sokat nevettünk. Nagyon jó volt a hangulatom és  többieknek is. Már a vonaton ültünk indulásra készen. Hosszú volt az út az biztos de jó hangulatban telt el. Leszállás után elzsibbadva nyújtózkodtunk ki, és elindultunk a szállásunk felé. Gyönyörű volt a szálloda nagyon szépen megvolt építve. A recepción a fiuk intézték a szobákat aztán a liftbe szállva mentünk a 2. emeletre. A folyosó végén az utolsó 2 szoba volt a miénké. A belépő kártyával kinyitottam az ajtót és egy meseszép szoba tárult elém.

Rádőltem az ágyra Balázs pedig mellém feküdt és megfogta a kezemet
- Boldog vagyok - néztem mélyen a szemébe ő pedig  megcsókolt. Felvettem a bikinimet és mind a 4-en a medence felé vettük az irányt. Nos igen.. ha a szoba szép akkor a medence még szebb.. így is történt

A vízben úszkáltunk nevettünk és ellengettük magunkat. 9 óra körül mentünk vissza a szobába és fáradtan zuhanyoztam le és dőltem az ágyba. Balázs bekapcsolta a tv-t én pedig a vállára hajtottam a fejemet és becsuktam a szememet. 

12. fejezet

Sziasztok! Ne haragudjatok, hogy későn hozom a következő fejezetet de büntiben voltam.. :/

Ma végre mehetek suliba! :) Alig várom, hogy lássam Berni arcát mikor meglát. Reggel korán felkeltem, és pizsamában mentem le anyához, és megláttam, hogy Tibi is ott ül.
- Anya - szólt anyához Tibi miközben engem bámult - csak képzelődők vagy tényleg Eszti áll itt?
- Itt vagyok - röhögtem és a nyakába borultam
- de hogy-hogy? - kérdezte
- hát, jól vagyok és egészséges szóval haza jöhettem - vontam meg a vállam és elvettem egy almát
- de azért vigyázz magadra! - jött elő belőle az aggódó tesó :)
- oké apuci - mondtam nevetve és felmentem a lépcsőn. Felkaptam a kedvenc ingemet, egy farmert, sálat. Fogat mostam, kifésültem a hajamat és felvettem a csizmámat meg a kabátomat. Kiléptem és Balázs várt rám.
- édesem, de jó újra itt várni téged - mondta miközben megcsókolt
- A hidegben? - kérdeztem
- akár - húzta meg a vállát
- ajj.. olyan jó itthon - mondtam miközben kézen fogva sétáltunk a suli felé
- elhiszem - mondta felém nézve - nekem is jó, hogy itthon vagy! - mondta és megcsókolt. Annyira boldog vagyok. egyszerűen el se tudom képzelni nélküle az életemet. Balázs tesz egésszé. Nélküle nem vagyok egész, csak egy fél..
A sulihoz közeledve egyre jobban izgultam. Megláttam Bernit és Danit. Berni derekát fogta Dani és háttal álltak nekünk. Nem látnak. Átmentünk gyorsan az úttesten és hátulról befogtam Berni szemét
- Ki az? - kérdezte
- Találd ki! - szólt helyettem Balázs, és befogta Dani száját
- Balázs? - kérdezte
- majdnem - mondtam és elengedtem a szemét
- Eszti! - ugrott a nyakamba és mindketten elsírtuk magunkat
- Ne sírj! - mondtam neki szipogva
- Te se! - nevette el magát. Elmeséltem, hogy mi volt a kórházban stb. A tanároknak is elkellet mesélnem, főleg az osztályfőnöknek és mindenki őrült nekem. Korán haza értem, és átjött Berni és 3 romantikus filmet is megnéztünk. Végre itthon 

11. fejezet

pontosan 1 hónap telt el az agyvérzésem óta. Sokat jártak be a többiek is, és ugye Balázs is bent volt a kórházban. Őt 2 hete engedték ki, és már jól van. Azóta minden nap bejár hozzám, na meg a többiekhez, mert ő az a srác aki bárkivel jóban tud lenni, ha normálisak. És náluk jobb szobatársat képzelni sem lehet. 1 hónapja gyakorlom a járást és már fürödhetek normálisan. Nem kell kilógatnom a lábamat, hogy ne érje víz, és már egyedül járok és 3 napja már futok is. Elmúlt a fej fájásom és a szédülés is. Hála istennek :) Ma délután anya és a főorvos jött be hátuk mögött a gyógytornásszal
- szia kicsim - jött anya hozzám, és adott egy puszit
- szia anya - köszöntem én is - mi újság?
- Már nagyon rég óta bent van - kezdte a főorvos - és azt mondta a gyógytornász, hogy teljesen felépült a lába, és a vizsgálatok is azt mutatják, hogy egészséges
- Igen, és? - kérdeztem
- Úgy döntöttük - kezdte a doki - hogy haza mehetsz! anyukád azért jött, hogy haza vigyen! - mondta én pedig boldogan borultam anya ölébe
- jaj de jó! Istenem, már alig várom, hogy otthon legyek. - áradoztam. Anya összepakolt nekem, én pedig sorban elköszöntem a többiektől. Szomorú  búcsút követően, kiléptünk és boldogan szökdécseltem a kocsihoz. Anya boldogan nézte, hogy felépültem
- azért óvatosan kicsim! - jött elő az aggódó anyuka
- oké - jöttem én is rá, hogy nem kéne megerőltetni a lábamat.
- Balázsnak nem mondod el? - kérdezte anya beülve a kocsiba
- meglepi! - mosolyogtam - milyen nap van? - gondolkoztam hangosan
- kedd - válaszolt anya
- akkor 6 óránk volt.. és délután 1 óra van, akkor fél 2-re haza érünk.. majd hívd fel, hogy jöjjön át valamiért  -terveztem meg a nagy meglepetést
- de mit mondjak, miért kéne? - kérdezte
- mert fáj a hátad és nem bírsz felmenni a lépcsőn és kéne nekem pár cucc, úgyis jönne be hozzám! - találtam ki
- rendben! - mondta. haza értünk én pedig felmentem a szobámba. Isteni volt haza jönni. Az ismerős illatok :) Ledőltem az ágyamra, és becsuktam a szemem. Egy 15 perc múlva csöngettek. Hallottam anya hangját és Balázsét! :) Hallottam a lépteket végül benyitott valaki. Balázs belépett és tágra nyílt a szeme
- te? - kérdezte meg
- haza engedtek, meglepi  - mosolyogtam majd a nyakába ugrottam. Hosszú csókkal köszönt. sokat beszélgettünk végül elment mivel holnap suli. Berniéknek is meglepi. Lezuhanyoztam és aludtam. Tibi csak holnap jön haza. Kár, mert már hiányzik..

10.fejezet

Reggel eléggé korán felkeltem, nem tudtam aludni. Fájt a fejem. Megnyomtam a csengőt, hogy jöjjön be egy nővér
- tessék? - kérdezte suttogva, mivel a többiek még aludtak
- nagyon fáj a fejem. kaphatnék valami fájdalom csillapítót? - kérdeztem
-persze, egy pillanat - ment ki a szobából, úgy 5 perc múlva fájdalom csillapítóval jött vissza. Bevettem és az ölembe húztam a laptopomat. felmentem facebook-ra, egy csomó jobbulást üzenet jött, mindegyikre válaszoltam. Őrültem nekik. Nagyon :) Többiek is ébredezni kezdtek, én pedig mentem gyógytornára. tegnap volt az agyvérzésem, és ma már úgy keltem, hogy szabad a velem  szemben lévő ágy. Viszont mikor vissza mentem valaki feküdt ott. Nem láttam ki az.
- Martina! - szóltam a mellettem lévő ágyon fekvő lánynak aki feszülten figyelt - ki jött?
- ööö.. - habozott - Balázs - mondta ki, bennem pedig elszakadt valami. 
- Az én Balázsom? - kérdeztem riadtam, mire Martina csak bólintott. Ezt nem értem! Mi történt? felpattantam persze gyenge voltam, de a gyógytornász az ágyam előtt hagyta a mankót, ezért gyorsan elkaptam és oda ballagtam. Tényleg ő. leültem az ágy mellet lévő székre, és megsimítottam az arcát. Elvolt törve a keze és be volt kötve a feje, mire kinyitotta a szemét
- Kicsim - mosolyodott el
- Mi a franc van? - kérdeztem megfogva a kezét
- verekedés - húzta meg a vállát, nekem pedig tágra nyílt a szemem
- Mi? - akadtam ki
- nyugi, semmi komoly! - mondta komolyan, de nem voltam nyugodt. Kicsit se
- Mondd el mi történt! - néztem rá mérgesen és elengedtem a kezét
- A hülye Kertész - ( évfolyam társunk Kertész Árpi, borzalmasan undok és állandóan kritizál mindenkit) - tegnap borzalmasan ideges voltam, hogy agyvérzést kaptál, és elkezdett kritizálni téged, hogy hála istennek, hogy nem vagy itt meg így meg úgy. Az elején tűrtem de aztán neki mentem. Végül a rendőrség jött ki. bevittek minket a rendőrségre de én rosszul lettem. Hívták a mentőket, aztán begipszelték a kezem, meg agyrázkódásom lett. behoztak és láttam, hogy mélyen alszol - fejezte be. De nem értettem. Hiszen voltak benn nálam!
- De várj.. hiszen benn voltatok nálam! - értetlenkedtem
- Igen, mondtam, hogy tűrtem az elején vagyis a suliban. De mentünk haza tőled és ott volt. Aztán ismét rákezdett. 
- értem. Szóval ez miattam van? - kérdeztem, de Balázs nem válaszolt mert megcsókolt. - meddig leszel benn? - kérdeztem
- nem tudom, de egy ideig együtt leszünk!  - mosolygott. Később bent voltak anyuék, Balázs szülei meg Berniék is. Jót röhögtünk :) Aztán Balázzsal összebújva TV-ztünk! :)  

9. fejezet

Nagyon furcsát álmodtam. Félelemmel és idegességgel töltött el. Egy végtelen hosszú szobában álltam, teljesen egyedül. Egyszer csak valami vagy valaki meglökött és elestem. Álltam volna fel, de visszahúzott a föld. Észre vettem a fejem mellet, hogy folyik valami. Kicsit megemeltem a fejem és láttam, hogy borzalmasan sok vér van mellettem, és a fejemhez nyúltam. Csupa vér lett a kezem. Elkezdtem sírni és felálltam. Ömlött a vér a fejemből én pedig futni kezdtem. Futottam a végtelenségbe. Akármerre néztem csak világosságot láttam. Aztán megjelent előttem egy alak, aki borzalmasan fénylett, és a kezét nyújtotta. Már nyúltam felé mikor valaki a nevemet kezdte mondogatni
- Eszti! Eszti! Eszti! - mondta egyre hangosabban, majd hirtelen eltűnt az alak és minthogyha elkezdtek volna visszapörgetni egy filmet. Ment mellettem a fehér fal én pedig kezdtem szédülni. Egyszer csak sötét lett, és felkeltem. Kinyitottam szememet és egy doktor úrral találtam magam szemben
- szerbusz Eszti - köszönt 
- Mi történt? - kérdeztem rekedtesen
- emlékszik mikor felállt az ágyról? És még nem szabadott volna? - kérdezte a doktor
- igen - mondtam
- Na akkor megnyúlt egy ér a fejében, és mikor tegnap ismét felállt sajnos el is pattant. Hála istennek, hogy azonnal eltudtuk látni, így nem lett olyan komoly baj, mert hamar eltudtuk állítani a vérzést.
- Értem - bólintottam
- Most már minden rendben van! - mosolygott és kiment
- Sziasztok - köszöntem a többieknek
- Eszti, hogy vagy? - kérdezte Martina
- hm.. jól - vontam meg a vállamat.  Balázs, Berni és Dani "rontottak" be a szobába
- kincsem - rohant hozzám Balázs
- szia - mosolyogtam, aztán megcsókoltam
- hallom mi történt, ugye jól vagy? - kérdezte aggódóan
- igen, nyugi! - simítottam meg az arcát, közben pedig berni és Dani köszönt mindenkinek
- Jaj.. bocsi - röhögött fel Balázs - nem köszöntem senkinek - mondta aztán pacsizott egyet az összes sráccal 
- a barátnőd az első - mondta kacagva Lili, mire Balázs csak bólintott. 
- Képzeld! - jött oda hozzám Berni és leült az ágy szélére - anya azt mondta, hogyha meggyógyultál akkor mi így 4-en elmehetünk egy wellness hétvégére. - mosolygott
- és anyum? - kérdeztem
- belement. Azt mondta, hogy ennyi izgalom után jó lesz. - mondta
- de szuper! - izgultam be rögtön
- Még először gyógyulj meg! - nevetett Dani
- ja.. már mennék haza - húztam el a számat
- nemsokára - jött oda hozzám Balázs és megcsókolt. Borzalmasan hiányoztak már. Még beszélgettünk, aztán este 6-kor elmentek. Anya és Tibi jöttek be a szobába, apával és Anikóval a hátuk mögött
- szia kicsim - szaladt oda hozzám anya egyből - hogy vagy?
- Jól, most már jól! - mondtam
- Kincsem, hoztunk nektek  - nézet körbe apa - egy TV-t, hogy ne unatkozzatok
- jaj de aranyosak vagytok! - mosolyogtam
- köszönjük! - hálálkodott Martina
- semmiség - vonta meg a vállát Tibi
Apa meg Tibi felrakták a TV-t oda ahol mindannyian látjuk, majd beállították nekünk. Sok csatorna jött be. Anyák meg apáék körülbelül 1 óra múlva el is mentek, mi pedig nekilátunk TV-t nézni. Én mondjuk 9-kor bealudtam.. :)

8. fejezet

Eltelt 1 hónap, azóta kórházban vagyok. Minden nap meglátogattak anyáék és Balázsék is. Sokat voltak bent nálam. De a kórteremben lévőkkel is jóban lettem. Nagyon aranyosak sokat beszélgetünk. De azóta Andi kikerült és helyére egy Lili nevű lány jött. Neki valamijét műtöttek. Azt hiszem a lábát.. nekem ma lesz az első alkalom, hogy lábra állhatok. Nagyon izgulok, mivel egy nyamvadt hónapig csak feküdtem és ültem. Gyógytornászhoz kell majd járnom, mivel evvel a lábammal újra meg kell tanulnom járni. A gipszet tegnap vették le. Annyira jó érzés volt. De raktak rá valami rögzítőt, hogy ne mozgassam. Reggel 10-kor jött be egy középkorú nő
- Jó reggelt. Melyikőtök Tóth Eszter? - kérdezte
- én! - mondtam feltéve a kezemet
- Szerbusz Eszti, Nóra vagyok - mutatkozott be - én vagyok a gyógytornász
- Áh! Jó napot - köszöntem illedelmesen
- Szóval neked a lábad volt törve, és csavarok vannak benne, ugye?
- igen, bólintottam
- rendben! És ma állunk először lábra 1 hónap fekvés után - takarta ki a lábamat és felültem és leraktam mindkét lábam az ágyról. Hirtelen megszédültem de mindig ez van. Vettem egy nagy lélegzetet és bólintottam. Avval Nóra megfogta a két kezem és felhúzott. 
- Na most akkor lépjünk - mondta és elindult hátra ezért nekem lépnem kellet előre egyet. Mindenki feszülten figyelt várta, hogy mi lesz. Léptem egyet a jó lábammal, aztán következett a "beteg" lábam. Ahogy ráléptem éreztem, hogy fáj de mentem. Már egész jól ment, a szoba közepén tartottunk és már gyorsítottunk is egy kicsit, mikor éreztem, hogy szédülök és dőlők. Utánam kapott valaki, de már nem tudtam, hogy mi van mert sötét volt. Már megint...